Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Komatsu Nana naplója -fanfic

2010.12.13


Komatsu Nana naplója.

ep2802.jpg









 Szept.19. Őszi Anime-con. Petőfi csarnok.

 

Kedves Naplóm! Hihetetlen, hogy ez a nap is eljött! Már úgy vártam, ma megyünk az Őszi AnimeConra! És ami a legjobb, meghívták a Blast-et, hogy lépjenek fel! Így az összes barátom eljön! Ha ez nincs, akkor Nanát tuti nem tudtam volna elráncigálni, így se bírtam rávenni, hogy öltözzön be, sőt a többiek se akarnak… Azt mondták, maximum egy kicsit „extrábban” öltöznek fel, de ők magukat adják.

Én nem bírtam ki, egy hétig folyamatosan a Lolita ruhámon dolgoztam. Nagyon sokat szenvedtem vele, mindig elrontottam a varrást, és az ujjamba is belevágtam, de végül is kész lett és szerintem egész jó.

Kicsi Shin szerint: érdekes. Érdekes! Tudná mennyit dolgoztam vele! Nekem csak ne szóljon be!

Fél órát utaztunk a PeCsáig, de vagy egy órát álltunk sorba. Végig pattogtam. Nana szerint inkább kutyának kellett volna öltöznöm, az jobban illik hozzám.

 

Minden annyira jó volt! Nagyon sok gyönyörű és ötletes jelmezt láttam… kicsit el is kapott a kissebségi komplexus. 

Vettem öt mangát! Annyira jó volt látni, ahogy a fangörlök Nana kötetekkel rohangálnak. Fél óra alatt bekövetkezett az első katasztrófa: Naruto belém akadt a kezében tartott kunaial , és hátul felhasadt a ruhám. Először majdnem behúztam neki egyet, de aztán rájöttem, hogy nem a legjobb ötlet egy ninjával verekedni. Végül is bocsánatot kért, és olyan aranyosan mosolygott, hogy elnéztem neki. Még szerencse, hogy nem indulok a cosplay versenyen.

 

Az egyik sátornál megbotlottam valamiben és elestem, nem hiszitek el ki segített fel! Tamaki-Sempai az Ouran High School Host Club–ból! Annyira jóképű! Amikor kisebb voltam, nagyon szerettem volna találkozni vele! Erre most itt botlunk egymásba! Szó szerint!

 

Annyira udvarias! Sajnos ez a mai férfiakra már nem jellemző. Komatsu Nana kisasszonynak hívott, ami a folyamatos „Hachi”-zás után nagyon jól esett egy férfi szájából. Mindemellett annak is nagyon örültem, hogy tudta ki vagyok! Sajnos csak keveset tudtunk beszélni, mert ahogy kiértünk a sátorból letámadták a rajongók. Amúgy hozzám is sokszor odajöttek lefotózni és aláírást kérni, de a teljes sztárságot csak akkor tudtam élvezni mikor a Blast-el mászkáltam.

 

Találkoztunk Misatoval is, Nana szó szerint körberajongta! Ő is lolitának öltözött! Mondjuk mellette ÉN nem tűntem annak… Olyan gyönyörű volt, arany haja göndör fürtökben lógott, a ruháján pedig biztos legalább egy hónapig dolgozott! Mindenki őt dicsérgette.

Csörgött a telefonom, Ren volt a vonalban és Nanát kérte.

Nana olyan szerencsés, hogy van barátja. Ren azért hívta föl, hogy megtudja, merre van, mert eljött megnézni a koncertet. Pedig biztos egy csomó dolga lett volna… ez olyan romantikus.

 

A koncert öt órakor kezdődött. A terem zsúfolásig tele volt. Úgy örülök Nanáék sikerének!

Hihetetlenül jó volt! Háromszor jöttek vissza a színpadra, a közönség őrjöngött.

Nana is nagyon boldog volt, annyira, hogy később rábírtuk venni egy kis karaoke versenyre.

 

Én is felléptem! Tamaki is a közönségben ült, ezért gondoltam a Host Club opening- ét adom elő.

A lelkesedésem addig tartott, amíg ki nem álltam a színpadra. A lábam és a kezem remegni kezdett, féltem, hogy még a mikrofont se tudom majd megtartani, és a dallamot is elfelejtettem! Gondoltam, ha így állunk, majd előadok valami mást… de semmi sem jutott az eszembe! … Két dalt kivéve, a saját animénk dalai … a Rose az Nana száma… De a záródal? Tudtam, hogy nincs valami jó hangom, Reirához képest végképp semmi, de bevallani, hogy túlságosan félek ahhoz, hogy előadjak bármit is, még cikibb lett volna.

 Így hát elmondtam, hogy melyik dalt szeretném elénekelni… és már kezdődött is a Trapnest száma, amit annyira jól ismertem. Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy egyedül vagyok, otthon… a tusoló alatt, és énekeltem! Talán azért sikerült jól, mert nagyon beleéltem magam.

 

Megtapsoltak, Nobu pedig fütyült és azt kiabálta, vissza! Vissza! Aranyos volt tőle.

Nana szerint, jobb volt annál mint amit a tusolóban szoktam lenyomni. Ennek örülök.

Tamaki-Sempai viszont eltűnt a szám végére…eléggé csalódott voltam.

 

Megvacsoráztunk a büfében aztán elindultunk haza. Kicsi Shin felszedett valami csajt, ő nem jött velünk. Nana megkérdezte nem baj, ha ma Rennél alszik. Persze,hogy nem, tudtam,hogy kicsit egyedül leszek, de Nana nem a férjem , vagy ilyesmi, oda megy ahova akar. Ren elvitte az autójával, így Yasuval együtt már csak hárman voltunk, befértünk a kocsijába Nobuval, nem kellett buszozni.

A házunk viszont nem esett útba, úgyhogy mondtam, hogy nyugodtan tegyen ki a színháznál, onnan már csak kicsit több mint tíz perc a házunk. Nobu ragaszkodott hozzá, hogy elkísér. „Nagyon szépen énekeltél”- mondta, én megköszöntem, bár tudtam, hogy ez nem igaz. Elmeséltem a tusolós sztorit, jót nevetett rajta.

Végig beszélgettük az utat, de olyan sötét volt, hogy nem láttam semmit és elestem, már megint! Olyan szerencsétlen vagyok! Nobu felhúzott, mert megkérdezte, hogy nem esett –e bajom.

„Majdnem olyan udvarias vagy, mint a Host Club királya!”- mondtam nevetve, és elmeséltem neki a sztorit, hogy hogyan találkoztam a gyerekkori „bálványommal”, de ezen valamiért már nem nevetetett…

Egy kicsit mintha elgondolkodott volna, aztán megállt és azt mondta:

„Nem tudom, miért olyan embereket választasz ki magadnak, akik elérhetetlenek. Nana te egy csodás lány vagy! De álomvilágban élsz. Én …én…szeretlek! Már nagyon régóta így érzek, csak nem mertem elmondani.”

És akkor rájöttem, Nobu az, aki úgy fogad el, amilyen vagyok. Annak ellenére, hogy nap mint nap látja mennyit bénázok, annak ellenére hogy kunai által felhasított, saras és félrevarrt lolita ruhámban álltam  előtte és, hogy két perce még Tamaki-Sempairól áradoztam neki.

Egész eddig a Nagy Őt kerestem… csakhogy a távol látó szemüvegem használtam és nem vettem észre őt, aki végig az orrom előtt állt.

Nobu arra várt, hogy válaszoljak, de nekem, szokásomhoz híven, nem jutott eszembe semmi, ezért - mentsem, ami menthető- odaléptem hozzá és megcsókoltam.

 

Végül is, én kis naplóm, csodásan sült el  minden. Anime-con, Blast koncert… és a nagy Ő megtalálása, egy napon! Ugye, nem semmi ?!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.