Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki gondolta volna? ( Yaoi + 18)

2011.11.19

Ki gondolta volna?

Mikor tavasszal a cseresznyefák alatt, amikor télen a tiszta, fehér hóban, amikor ősszel az aranyszín avarban és mikor nyáron a hűsítő vízben sétálok mindig te jutsz eszembe, Mitsuki-chan. Te a gimiben észre sem veszel... De én minden mozdulatodat csodálom.

 

-Hayashi! Ha-ya-shi! Ébredj már! Hülye vagy, végig aludni az egész órát? -Aizawa az arcomat fogta és úgy üvöltött.

- Mi a szar? Bealudtam? Mikor?- ébredeztem.

-Az egész órát végig aludtad, pedig holnap tz-t írunk az újkorból. -Ai-kun hangja egészen ellágyult az előbbi kiabálásához képest.

Oh, tényleg, holnapra volt beígérve a doga. Mikor aludhattam el? A vén szatyor ilyen unalmas órát tartott?-futottak végig a gondolatok a fejemben.

Aizawa csak nézett, nem várt választ. Úgyis egyes lesz a tz-m, hiába figyeltem volna. Persze a legjobb barátomként Ai felajánlhatta volna az ő jegyzeteit,úgyis mindig aggódik értem. Kis aranyos. De ez sem változtatna a tényen, hogy tanulás terén egy született nulla vagyok. Mire végre mondtam volna valamit Aizawa már fel is állt és elindult ki a teremből. Az ajtóban visszafordult és azt mondta mosolyogva:

-Azért próbálj nem megbukni a dogán, én Hayashim!

"Én Hayashim"? Mit jelentsen ez?

Én is összeszedtem a holmimat és kimentem.

-Takeda-san...- vékony hang hallatszott mögülem.

Megfordultam és Mitsuki állt mögöttem füzetekkel a kezében. A szívem hevesen kezdett verni, biztosan el is pirultam. Takeda, hm sosem szólítanak a lányok a családnevemen. Annyi minden jutott egyszerre az eszembe,

annyi érzés futott végig rajtam. Öröm, meglepettség... és egy kicsit féltem is, hogy mit akarhat. Mitsuki a fejét a földnek szegezve várta a reakciómat. Féltem, nehogy valami rosszat mondjak majd végül megszólaltam.

-Mi... Mitsuki... - oh, de béna vagyok. Csak ennyi telik tőlem, értelmetlen hebegés?

-Én...én csak... -milyen édes - Gondoltam mivel végig aludtad az órát biztosan szükséged lenne jegyzetekre... -végül össze szedte magát és kimondta amit szeretett volna.

-Tessék, itt vannak az enyémek! -szólalt meg újra és két kezével odanyújtotta nekem a füzeteket amiket a kezében szorongatott.

-Kö...köszönöm. -néztem rá zavartan -De neked nincs szükséged a füzeteidre? -mosolyogtam rá, már sokkal nagyobb önbizalommal.

-Ne...nem, én...lemásoltam neked őket.

Mi? Most ez komoly? Jaj de aranyos. -gondoltam és a szívem egyre hevesebben vert.

-Tényleg? Ez nagyon kedves tőled, köszönöm! -megint rámosolyogtam és elvettem kezéből a füzeteket.

-Hát... nekem mennem kell a szakkörömre. Sok sikert a tanuláshoz, Takeda-san. -köszönt el Mitsuki rettentő aranyosan.

-Rendben, szia!És köszönöm a jegyzeteket. -próbáltam minél barátságosabban elköszönni tőle.

A szívem majd kiugrott a helyéből. Eddig Mitsu-chan észre sem vett most pedig hirtelen milyen kedves lett hozzám. Pont mint Aizawa, ő szokott ilyen édes lenni, hogy mindenben segít. Néha olyan mint ha a szeretőm lenne, de ez hülyeség hiszen fiúk vagyunk. De az ukém lehetne... Várjunk csak, miket gondolok!? A lány aki tetszik most adta oda

a jegyzeteit amit saját kezével másolt le nekem, én meg Ai-sanról ábrándozom!?

 

--------***--------

 

Mindig is utáltam tanulni, meg amúgy sem ment valami fényesen a dolog. De most örömmel olvastam a hülye újkorról mert Mitsuki kézzel írott jegyzeteit olvasom. Aranyos kis rajzocskák voltak a lapok sarkaiban, ez olyan édes. Az én füzeteimben nincsenek ilyen rajzok, meg nagyon írás sem úgyhogy nem lenne túl sok értelme elővennem őket.


 

--------***--------


 

-Gratulálok, Hayashi. Ez az első hármas dolgozatod. - mondta Aizawa mosolyogva.

-Köszi. - vágtam hozzá flegmán.

-És, hogy-hogy ilyen jól sikerült? - még mindig mosolygott.

-Hát nem a Te jegyzeteid miatt. - mondtam utalva arra, hogy semmit nem segített.

-Ne csináld, Hayashi! Nekem is tanulnom kellett. És amúgy is, tudod, hogy bármikor azonnal segítek ha megkérsz.

Igen, ez igaz. Tényleg nagyon készséges velem szemben. Annyira aranyos ahogy ezt mondta.

-Na haragszol még? - most már tényleg nagyon mosolygott.

-Hát persze, hogy nem! - én is rámosolyogtam, nem akarom megbántani.

-Tudod mit? Mitsuki jó hatással van rád, de te az én Hayashim vagy! - az arca teljesen komoly lett. Ez megrémisztett.

-Ho...hogy mi vagyok én? - lehet, hogy buzi?

-Az én Hayashim. - a szája egy picit mosolyra görbült.

-De Ai... te buzi vagy? Na nemá' ! - hozzá vágtam a kérdést és nem is gondoltam arra, hogy mi van ha tényleg érez valamit irántam...

Egy ideig hallgatott, biztosan megbántottam. Úgy 3 perc néma csend után felállt és elment... itt hagyott, most először haragudott meg rám. Nem hagyhatom elmenni, ezt meg kell beszélnünk.

-Ai! Engem nem zavar ha meleg vagy! -olyan lendülettel álltam fel, hogy a székem felborította a mögöttem lévő padot. De elértem a célomat, Aizawa megállt és megfordult.

-Remek, ordibáld ki még hangosabban hátha mindenki meghallja! - úgy tűnt tényleg nagyon megbántottam. Könnybe lábadt a szeme. Én nem ezt akartam, meg kell vigasztalnom.

Elindultam felé. Mikor meglátta, hogy felé megyek elfutott, én utána.

-Aizawa, várj! - a lépcsőfordulónál lelassult és én elkaptam a csuklóját. Azzal a lendülettel magamhoz rántottam. Ai-chan már sírt és ahogy ott zokogott a karjaimban mintha minden Mitsuki iránt táplált érzésemet kitörölték volna.

-Ne sírj, jó!? - az arcát mellkasomba temetve próbáltam megnyugtatni.

-Haya...shi. Ne haragudj rám... sem azért mert nem segítettem... sem azért mert azt mondtam az enyém vagy... és azért se mert buzi vagyok! Kér...lek... - még szipogott.

-Nem haragszom, miért haragudnék? Csak furán jött le nekem, hogy...hogy te... Szóval csak nem gondoltam, hogy egy ilyen kijelentésem  is ennyire megbánthatlak. - megfogtam az arcát és ujjaimmal letöröltem a könnyeit. - Egyáltalán nem baj, hogy szeretsz, már ha szeretsz és nem én értelmeztem rosszul.

-Hayashi... - teljesen elpirult, olyan édes.

- Ai-chan. - most erre mit mondjak? Ez így romantikus, biztos tetszik neki.

-Hayashi... én... szeretlek. - Lesütötte szemecskéit és paradicsomot megszégyenítő színre váltott az arca.

-Tudod... azt hiszem én is ... valami ilyesmit érzek irántad. - gyengéden magam felé fordítottam arcocskáját.


 

Mindketten mosolyogtunk. A szemében halmozódó könnycseppek helyére boldogság ült. Sosem éreztem még ilyet fiú iránt. Azt hittem beleszerettem Mitsukiba de most rájöttem, hogy Aizawa többet jelent nekem. Nagyon régóta ismerem és mindig mellettem volt... Amit pedig Mitsu-chantól eddig kaptam azok a jegyzetei. Tegnap még annyira boldog voltam miatta, pedig csak egy kicsiny de jóindulatú gesztus volt tőle.

-Hayashi... -szólalt meg végül Aizawa és megfogta az arcát tartó kezeimet. -Azért még barátok maradunk, ugye? Vagy talán... -nem tudta befejezni a mondatát, teljesen elpirult. Jaj anyám, annyira aranyos!

Rövid ideig csak gyönyörködtem szép kis arcában aztán végül ismét Ő szólalt meg.

-Hayashi? - lábujjhegyre állt és közelebb hajolt arcomhoz, szemeimet fürkészve. (Aizawa alacsony fiú)

Mostmár tényleg éreztem, hogy én bizony szerelmes vagyok egy fiúba. De nem tudtam megállni, hogy ezt ne éreztessem vele.

-Ai-chan, nekem nem elég a barátság kettőnk közt! - magamhoz rántottam és mielőtt válaszolni tudott volna, ajkaimmal tapasztottam be a száját.

Egyre csak csókoltam és csókoltam, aztán valamiért megsimogattam a fenekét. Ő belenyögött a csókba és hátrahőkölt.

-Ne haragudj! -néztem lágyan a szemébe. És újra átkaroltam.

Egyszer csak vaku fénye villant, és valaki tapsolni kezdett. Mindketten felé fordultunk.

-Gratulálok, hát neked is sikerült megbuzulnod, Hayashi? Ezt a képet most szépen papírra nyomtatva eljuttatjuk mindenkinek! -mondta öntelt vigyorral azon ronda képén.

-Eito, te szemét! Mit képzelsz ki vagy? Azt hiszed van bármi közöd mások magánéletéhez? -förmedtem rá és elengedtem Aizawa-t.

-Hát ha nem akarod, hogy megtudják akkor ne a suliban éld az a rohadt magánéletedet, "Haya-chan"! - mondta Eito gúnyosan.

-Te kis... !

-Na mi van? Te is belátod, hogy igazam van? Mert, hogy igazam van! - ahj, még mindig az a gúnyos vigyor, mindjárt letörlöm én róla.

-Te kis hülye, azt hiszed vicces vagy mi? Hát ki kell, hogy ábrándítsalak mert nem vagy az!

-És veled mi van, Ai-chan? Nem szólsz semmit, inkább a seme-d mögé bújsz? Tudod te mennyire utálom az uke-kat?

A testem megfeszült az idegtől, lefényképezte, hogy Ai és én csókolózunk, először engem sértegetett most pedig azt akit szeretek... Kis rohadék, pedig épp most vallottunk szerelmet egymásnak.

-Csak nézz rá! Tök kicsi és azt hiszi, hogy a "szép kis pofijáért" mindent megkaphat. Egy ütéstől össze esne, sehol semmi izom. -most már röhögött az a szemét.

-Ha egy ujjal is hozzáérsz, én esküszöm átformálom az arcodat! -üvöltöttem rá!

-Na gyere nagyfiú! Védd meg a szánalmas kis pasidat!

-Hogy mit mondtál, mi Ő? -tényleg mindjárt megütöm, suli ide vagy oda.

-SZÁ-NAL-MAS!

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. De még mielőtt reagálhattam volna Aizawa oda lépett Eito elé. Az a szerencsétlen nem szólt semmit, teljesen meglepődött, hogy az általa "szánalmas uke"-nak tartott fiú ott áll előtte, haragtól izzó szemekkel.

-Miért is vagyok én szánalmas? -kérdezte halkan? Ökölbe szorította pici kezecskéjét, megfeszült és egy olyat bemosott Eito-nak, hogy az a szerencsétlen térdre rogyott. Aztán Ai is leguggolt hozzá és még egyet adott neki, ettől már kifeküdt.

El sem hiszem, hogy ezt az az Aizawa tette akit én ismerek. Oda siettem hozzá és elvettem Eito-tól a telefonját amivel lefényképezett minket. Kitöröltem a képet és lenulláztam az egész telefont.

-Gyere menjünk! -állt fel Ai, és úgy mosolygott mintha semmi sem történt volna.

-Öhm oké. De hova? - én is mosolyogtam. Vettem a lapot, nem akarja, hogy ez a gyökér legyen a téma.

-Menjünk egy parkba vagy fagyizóba. Bárhova ahol nincsenek Eito-hoz hasonló alakok.

-És mit szólnál ha hozzánk mennénk? Tudom, hogy az nem olyan romantikus meg minden de anyuék nincsenek otthon és kettesben lehetnénk.

-Nekem jó. -megfogta a kezemet és elindultunk.

Busszal mentünk de amikor leszállt kificamodott a bokája ezért a hátamon vittem a házig és fel a lépcsőn a szobámba.

 

--------***--------

 

Leültettem az ágyamra és bekötöttem a bokáját. Olyan édes. Én is mellé ültem az ágyra és megöleltem.

-Ez olyan jó így. -mondta halkan, mellkasomba bújva.

-Mire gondolsz? -kérdeztem lágyan.

-Hát arra, hogy összejöttünk és most itt ölelkezünk, pedig én azt hittem, hogy te Mitsuki-chant szereted. -elpirult, jaj annyira elpirult.

-Én is azt hittem de rájöttem, hogy akit igazából szeretek az te vagy. -amint ezt kimondtam Aizawa elkezdett édesen kuncogni.

-Hayashi... megcsókolhatlak? -kérdezte szégyenlősen.

Hát hogyne csókolhatnál meg édes!? Biccentettem neki kedves mosollyal szám szélén.

Közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt. Nyelvemmel felfedeztem szájának minden apró kis pontját. Édes illatát mélyen magamba szívtam. Mikor magamhoz öleltem felcsúszott a ruhája és kezem selymes, puha bőréhez ért. Végig simítottam a hátán majd lefektettem az ágyra és úgy csókoltam tovább. Karjait nyakam köré fonta és úgy húzott le magához. De szexi, ennél jobban már nem is izgathatott volna fel egy csókkal.

Jaj, basszus! De rohadtul kívánom a testét.

Megszakítottam a csókot és a szemébe néztem. Testem vágytól izzott. Elkezdtem kigombolni az ingét. Ő kérdőn nézett rám de hagyta. Mikor levettem róla az inget ő is elkezdte kis kezeivel letornázni rólam a felsőmet. Ujjaimmal végig simítottam immár meztelen felsőtestét majd nyakát kezdtem csókolgatni. A szám egyre lejjebb és lejjebb haladt. Mikor nyelvemmel kis, rózsaszín mellbimbóját vettem kezelésbe Ai felnyögött. Apró csókot hintettem ajkaira.

-Nyugodj meg kicsi. -súgtam a fülébe. Majd tovább nyalogattam a testét.

Nyelvem a nadrágja széléhez ért. Egy ideig csak ruháján keresztül csókolgattam ágyékát majd a nadrágjától is megszabadítottam. Én is levetettem magamról minden ruhát. Beton kemény farkamat látva Ai kicsit megrémült. Ismét nyugtató szavakat súgtam fülébe majd kis kezeit megfogtam és a farkamra tettem őket. Azt akartam érezze mennyire kívánom. Ai-chan arca vörösebb lett mint eddig valaha. Apró kezei még mindig a ’kispajtásomat’ fogták.

Lehúztam róla az alsóját is, hogy megízlelhessem ágaskodó farkincáját. A számba vettem péniszét és gyengéden masszíroztam nyelvemmel. Aizawa felnyögött és én abbahagytam. Megcsókoltam majd a szájába adtam férfiasságomat. Először nem csinált semmit aztán nagyon gyengén megnyalta. Úgy láttam nem tud mit kezdeni a szájában ágaskodó farkammal ezért elkezdtem mozgatni benne. Szabályosan megbasztam a száját... Mmmm isteni érzés. Éreztem, hogy mindjárt elmegyek. Testem ívbe feszült és a szájába élveztem.

Szemei könnybe lábadtak. Kivettem péniszemet a szájából és megcsókoltam.

-Ne sírj kérlek! Mi a baj Ai-chan? -felültem az ágyon és a falnak támasztottam hátamat. Aizawa-t is felhúztam magamhoz és velem szembe az ölembe ültettem. Még kanos voltam de erőt vettem magamon. Ai csak sírt és én hiába öleltem magamhoz.

-Hayashi... -nyögte ki a nevemet könnyekkel küszködve. -Én nem...én még... Még sz...

Sz? Mire gondol? Szexelni? Szopni? Szűz? Nem az nem lehet! Jaj, mondd már kicsim!

-Aizawa-m, kérlek ne sírj, mondd mi a baj!

-Én nem tudtam, hogy... szexelni akarsz majd, most rögtön... ilyen hamar... Mert én még...

Mégis, jaj ne, mégis! És én ezt tettem vele.

-Kicsim, te még szűz vagy? - szegeztem neki a kérdést de hangom kedves maradt.

Ai bólintott egyet és a földre szegezte volna szemét, de ha lenézett az egyetlen amit láthatott az az én még mindig mereven álló farkam volt.

Megsimogattam az arcát és gyengéden megcsókoltam.

-Ne haragudj, meg kellett volna kérdeznem, hogy akarod-e.Soha többé nem teszek ilyet, ígérem. Nem megyek tovább sem most sem máskor. Csak kérlek ne haragudj! -reméltem megbocsát.

Nekem dőlt és átkarolt amennyire tudott.

-Semmi baj. -mondta reszketeg hangon.

Rápillantottam az órára, már 5 óra volt. A szüleim azt mondták 7-re jönnek haza. Olyan kár, Aizawa-val akartad aludni.

-Nem vagy éhes Ai-chan? -megsimogattam a karjaimban nyugvó kis testét.

-Egy picit. -felelte aranyos, lágy hangján.

-Várj egy kicsit! -súgtam a lehető legszerelmesebb hangomon.

Felálltam és felvettem egy nadrágot. Aizawa-nak elővettem egy inget. Tudom, hogy ott volt a saját ruhája de én így szerettem volna látni. Nagyon édes volt benne, lelógott a combja közepéig. Az ölembe vettem mint egy menyasszonyt. Ő átkarolta a nyakamat és adott egy puszit a nyakamra, így mentünk le a konyhába.

Leültettem a konyhapultra és megcsókoltam.
-Mit kérsz Ai-chan? -mosolyogtam rá.
-Öhm...
Csöngettek, Aizawa nem tudta befejezni bár valószínűleg végül azt mondta volna, hogy döntsem el én.
Kinyitottam az ajtót, a bátyám volt az.
Úristen, Ai ott van szinte meztelenül a konyhában... - futott át az agyamon.
-Szió! - köszönt aztán Uruha.
-Szia, hogy-hogy ilyen hamar jöttél?
-Nemtom a lábam hozott. Csak nem megzavartam valamit, te félmeztelen, kócos lovag? - jaj ne, egyből levette, hogy miért nézek ki így.
-Öhm... Ami azt illeti...
-Tudtam! - vágott a szavamba - Mázlid van, anyuék három napra Kinába mennek Yuan-ékhoz. Nem fogják megtudni...
-Tényleg?
-Amúgy ismerem a kislányt? - mosolygott rám mint a támogató bátty.
-Igen, de ő...
-Hayashi, ki az? - Ai hirtelen megszólalt és kijött az ajtóhoz.
Amikor meglátta a bátyámat szégyenlősen a hátam mögé bújt és átkarolta a derekamat.
-A - A- Aizawa!? T-ti meg... Mióta?
-Ma délután óta. - én is átkaroltam Ai-t. - De ne mondd el anyuéknak, hogy Ai-channal járok, jó? Kérlek, ez mindkettőnknek fontos.
-Nyugi már, vedd lazábbra! Nem mondom el nekik. - a vállamra tette a kezét és mosolygott.
-De nem nézel hülyének, hogy buzi vagyok vagy ilyesmi?
-Ugyan már, nekem is vannak néha fiúim.
-Akkor jó. - huh, nagyon megkönnyebbültem. - De nekem Ai-chan többet jelent mint az eddigi barátnőim. Ja és ő az első fiúm, csak úgy hozzáteszem mielőtt valamit rosszul értelmeznél, Uruha.
-Ja, aham, nekem végülis tökmindegy! - nevetett. - Én ma bulizni megyek, nem hiszem, hogy holnap reggelig hazajövök.
-Biztos? Ha mégis hazajössz ne ébressz fel minket! Amúgy mikor mész?
-Fél hétkor. Addig a szobámban leszek. - amint kimondta már fel is rohant a lépcsőn.
Ai-hoz fordultam és megpusziltam az arcát.
-Ugye éhes vagy még?
-Ühüm. - bólogatott
Megint az ölembe vettem és úgy indultunk be a konyhába.
Megkajáltunk, úgy 6 óra lehetett mire végeztünk. Bementünk a nappaliba, leültünk a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
-Biztos, hogy ezt akarjuk nézni?- kérdezte Aizawa amikor megálltam egy sport csatornán. - Nekem van jobb ötletem. - az ölembe ült velem szemben és megcsókolt. A ruhája kicsit felcsúszott és kilátszott éledező kis farka.
-Na és mi az?
-Dugj meg! - közelebb hajolt és a fülembe súgta.

Na ennyi épp elég volt ahhoz, hogy teljesen felizgasson. Vadul megcsókoltam és letéptem róla az inget. Felkaptam meztelen kis testét és felvittem a szobámba. A szobámig vezető úton végig csókolgatott, majd felfaltuk egymást.
-Ohohoho! Túlfűtött hormonok. - hallottam amit Uruha mondott de nem érdekelt annyira, hogy reagáljak is rá. - Na akkor én megyek, páá! - erre is csak annyi volt a válaszom, hogy behajtottam szabaddá tett kezemmel az ajtót magunk mögött.
Letettem Ai-chant az ágyra és ő egyből a nadrágomat kezdte levenni rólam. Amikor ezzel megvolt merevedésemet nézte egy pár pillanatig.
-Biztosan akarod, édes? - kérdeztem vágytól fűtött hangon.
-Igen. - alig mondta ki és már meg is ragadta államat, megcsókolt és úgy húzott le magához az ágyra.
Nyelvemmel édes kis mellbimbóit kezdtem nyalogatni. Felnyögött egy aprót majd folytattam. Egyre lejjebb és lejjebb haladtam ajkaimmal és mikor farkához értem megtorpantam, köröztem egy párat a nyelvemmel majd a számba vettem. Miközben szoptam,Ai teljesen kipirult, ez olyan édes. Már Aizawa is teljesen kemény volt. Abbahagytam és hasrafordítottam. Ő végül inkább felült és megcsókolt aztán megfordult és előre dőlt. Tudtam mit szeretne. Végig simítottam ujjammal a hátán majd nyalogatni kezdtem a fenekét. Nyelvemmel, majd ujjaimmal is tágítottam. Ez lesz neki az első, mindenképpen élveznie kell. Kihúztam az ágy melletti fiókot és kivettem a síkosítót, nyomtam egy kicsit a tenyerembe majd rákentem a farkamra. Újra megnyaltam Ai fenekét.
-Beteszem, jó!? - nyögtem és már Aizawa fenekébe is csúsztattam merevedésemet.
Felnyögött, vártam egy kicsit majd elkezdtem mozogni benne. Formás kis segge szinte szívta magába péniszemet. Olyan jó volt vele, lánnyal még nem élveztem ennyire.
-Hayah...shihh! Hayahshih! - nyögdécselte a nevemet.
Éreztem mindjárt elmegyek ezért kihúztam Ai-ból. Egyszerre élveztünk el, csodás érzés volt.
-Na? Ugye élvezted, Ai-chan? - kérdeztem tőle.
-Ez volt életem legjobb élménye. - még mindig piros volt az arcocskája és kicsit bágyadt is volt, de ha élvezte akkor minden oké.
Mindketten lezuhanyoztunk, természetesen együtt. Megmostam Aizawa édes testét...mmm.
Miután ágyba bújtunk még beszélgettünk egy kicsit aztán Ai szemét elnyomta az álom... végül enyémet is. Egymás karjaiba fonódva aludtunk.

Másnap a suliban nem volt semmi gáz. Eito nem is jött be -gondolom mivel Ai jól elintézte- így nem terjedtek pletykák.

--------***--------

Már lassan öt hete együtt vagyunk, idő közben a suliban is kiderült, hogy több van köztünk mint barátság de ez senkit nem zavart... Kivéve persze azt a gyökér Eito-t aki mindent megtesz azért, hogy valami ciki helyzetbe hozzon minket. De amekkora pancser ez eddig még nem sikerült neki.
Ma Aizawa-val egész nap együtt voltunk. Sok lány rajong a Boys' love-ért, már fanklubbot is alapítottak nekünk. Sokszor csókolózunk a tetőn, általában ilyenkor meglesnek minket, mert mi vagyunk az egyetlen melegpár a suliban. Mitsuki-chan rengeteget foglalkozik velem amióta Ai-val járok... De engem már nem hatnak meg a jegyzetei mert számomra Aizawa körül forog a világ. A múltkor hárman tanultunk együtt de Mitsuki alig hagyta szóhoz jutni az én édes Ai-chan-omat. Mindig megpróbál mellettem lenni... idegesít. Tuti nem stimmel vele valami, úgyértem 100, hogy akar valamit.
Ma ebédnél is mellém ült, Ai velem szemben volt és Mitsuki végig úgy intézte, hogy még véletlenül se tudjak szerelmemmel beszélni. Aizawa szokás szerint átjött hozzánk suli után de Mitsu is jött velünk, még a házba is bejött.
-Hello kis szerelmeseim! - köszönt Uruha - Ki a kislány Haya-chan? - nézett végig Mitsukin.
-Ő az egyik osztálytársunk de már megy is, igaz Mitsuki!?
-Oh én... - a földre szegezte tekintetét. Most megint jókislány lesz, mi!?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.